A nagy rémhal kicsi farka

Dalma édesanyja, Orsi ugye szakács, méghozzá nem is akármilyen éttermekben dolgozott és dolgozik most is, komoly szaktudása van, így mikor legutóbb a halakról beszéltünk, és azt mondta, hogy a „rap” az igazi, rögtön hittünk neki. Kaptunk is fagyasztva egy zacskó rapfarkat, belement egy nagy adag paellába, és el kellett ismerni, tényleg finom hal, húsa omlós, fehér, édeskés, nagyon jó ízű és az állaga is tökéletes. Megnéztük, magyarul ördöghal a neve, és el is határoztam, hogy nem elégszem meg a farkával, kell egy egész!!! Így is lett, hamarosan sikerült megvenni az állatot, nem volt olcsó, 9 euró / kiló volt kiírva, titokban fohászkodtam, hogy könnyű csontozatú dög legyen, hát nem volt az, 15 euró lett a vége. Na ez önmagában nem baj, gondoltam, ha jóllakunk belőle.

Az állat
Az állat

Mielőtt nekiláttam volna a feldolgozásnak, gondosan elolvastam a szakirodalmat. Megtudtam, hogy az ördöghal ugyanaz, mint a lámpáshal (amelyik a Némóban a tenger mélyén ijesztgette Némót és Szenillát), legalábbis rokonok. És azt is írták az okosok, hogy a vágódeszkámon heverő lény nőnemű, mert csak a nőstény nő meg ekkorára. Egészen extrán szexel: a kicsi hímhal rákapaszkodik a nagy nőstény testére, aztán ott is marad, elpusztul és beépül a nőstény bőrébe, ott marad örökre, mint egy kinövés. Lehet, hogy szegény állatom szűz volt, nem találtam rajta kinövést. A tudomány után nekiláttam, derekasan szétcincáltam, de mivel azt olvastam, hogy csak a farkát fogyasztják, hát sajna a többi ment a kukába. Jó sokáig sütöttem, mert azt olvastam, hogy gondosan kell hőkezelni, mert a gyomrában előfordulhat valami baktérium. Persze honnan tudjam, milyen hosszú a gondos hőkezelés? Ha tovább sütöm, mint kéne. A lényeg, hogy jól agyonsütve abból az egyetlen farokból csak egy-egy makula jutott mindegyikünknek. Sokkal jobban jártam volna a fagyasztott farkakkal… Bár a tudás és tapasztalat minden pénzt megér!

IMG_3048
Ennyike lett…

Közben komoly lépést tettem az autentikus receptek megszerzésért: elkezdtem dolgozni! Igazi spanyol társadalombiztosítási számmal, hivatalos munkavállaló lettem, persze csak módjával, az első a magyar boros oldalunk, a hungarianwines.eu, aztán még van a cava-turizmus projektünk, írok is ide-oda minden hónapban, így csak részmunkát kerestem, és szerencsére találtam is, egy nyelviskolában tanítok angolt. És ami a legjobb: úgynevezett „individual groupjaim” vannak, vagyis egyfős csoportjaim, és mind felnőttek. Vagyis kellemesen elbeszélgetek helyi fiatalemberekkel, és még fizetnek is érte. Szóval nem panaszkodom, azért sem, mert lassan mindent megtanulok a katalán krémről, a gesztenyeünnep idején sütött mandulássütikről és minden egyébről, amit a környéken fogyasztanak.

(Ez nem annyira illik ide, de akartam valami képet) A péntek esti szokásos bár és az aznapi kiürült palackok
(Ez nem annyira illik ide, de akartam valami képet) A péntek esti szokásos bár és az aznapi kiürült palackok (Mellesleg Anna volt osztálytársának a szülei készítik ezt a cavát)

A másik nagy történés, hogy „eladták a házat a fejünk felett”, és bármilyen hihetetlen: a Rimarts cavaház tulajdonosai vették meg. Korábban írtam, hogy a házunkat tulajdonló asszony árulja a házat, jött is egy házaspár, kétszer is jöttek, mi mosolyogtunk, rend is volt, de végül mégsem ők vették meg, hanem a szomszédaink! Nem a Rosmas pezsgős, ahol vásárolni szoktam, hanem a másik szomszéd, a Rimarts család, akik egészen nagyszerű pezsgőket készítenek, pár vendéget már vittünk is hozzájuk. 94 000 palackot készítenek, és mindegyiket maguk rázzák, maguk degorzsálják, szuper chardonnay cavájuk van, imádjuk a Martinez rozéjukat is, és hát mindet. Mindjárt el is kezdtem álmodozni, hogy hátha már el is kezdik használni a pincét… De vasárnap átmentünk hozzájuk egy koccintásra, és kiderült, hogy nem akarnak semmit a pincénkbe tenni (:(, befektetésnek vették, és minél tovább maradunk, annál jobb. Na mindegy, engem boldogít a tudat, hogy most már Rimarts-gerendák alatt alszunk…

A bebörtönzött politikusok kiszabadításának követlése ugyanabban a bárban
A bebörtönzött katalán politikusok kiszabadításának követelése ugyanabban a bárban

Az idő még jó, nappal a szebb napokon a napon rövidujjúban is lehet üldögélni, reggel viszont hideg van, Emma a télikabátját is előszedte, és én is erősen gondolkodom, hogy januárban elhozom otthonról szőrös-prémes télikabátomat.
Ó és közben voltam egy pár napot otthon, VinCE-pezsgőteszten, apukámnál, na meg megnéztem az én nagyfiam albérletét, szuper lakás a Ráday utca közelében, a két lakótársával jól megvannak, én is élvezhettem egy vacsora erejéig a vendégszeretüket. Aztán Bulgáriában voltam pár napot, hungarianwines.eu mesterkurzust tartottam a legnagyobb bolgár borkiállításon, tök jó volt, komolyan. Derekasan sokat készültem, a borok szuperek voltak, a közönség pedig kifejezetten érdeklődő. Szófiában, meg kell, hogy mondjam, a pár nap alatt nagyon sok angolul jól beszélő emberrel találkoztam. Szinte mindegyik borászat standjánál értett valaki angolul, az előadásomon pedig alig használt valaki tolmács-fülhallgatót, és mikor kérdeztek, értelmeset kérdeztek.

A bolgár előadás kóstolósora
A bolgár előadás kóstolósora

Itt Emma már roppantul várja a karácsonyt, persze azért is, hogy hazamenjünk. Ezt a nutellás karácsonyfát szinte teljesen ő formázta, mondjuk nem túl bonyolult, de akkor is. Az elfogyasztásában is hasonlóan derekasan részt vett… Anna küzd az új iskolájával, valamiért az a tanárok rögeszméje, hogy mindenkit meg kell buktatni. Annának még spanyolból is jobb a helyesírása, mint a legjobb osztálytársának, de azért így sem áll túl jól. Mindenki azzal vigasztalja, hogy itt tök normális a bukás, igazából még nem is találkoztunk olyannal, aki ne bukott volna meg a batxillerat első évében, de azért akkor sem egyszerű szegénynek. Tamás pedig sokat sportol, gonoszul le akar győzni, gyorsabban fut, meg többet, de hát a hosszú lábaival könnyű… Hamarosan újra jelentkezem!

Emma süt (és eszik)
Emma süt (és eszik)
Bolgár welcome drink:)
Bolgár welcome drink:)
Ez meg csak úgy mókás: pontos idő, de melyik is? (kép a helyi állomásról)
Ez meg csak úgy mókás: pontos idő, de melyik is? (kép a helyi állomásról)

Leave a reply