Széllelbélelt katalán fánk és persze kis helyzetjelentés

Már több mint másfél éve itt vagyunk, úgy tűnik, beleszoktunk az itteni életbe, egyre több az ismerős, akivel iskolából hazafelé szót váltunk, és szépen lassan értelmet nyernek a rádióreklámok (már ha azoknak van egyáltalán értelmük). Kezdem a recepttel, aztán mesélek iskoláról, hétköznapokról.

Bunyols de vent – magától forgó fánkocskák
Február közeledtén kerestem egy fánkreceptet, így akadtam erre a „szél fánkja” dologra. A bunyol nevű kerek fánkszerűséget meg lehet találni sós verzióban a fagyasztott ételek szaküzletében is (La Sirena, nagyon klassz bolt, lapátolni lehet, vagyis kimérve lehet venni ezerféle tengeri herkentyűt), hallal vagy sonkával vagy egyébbel ízesítve. Az édes verziót nagyon könnyű elkészíteni, és meglehetősen finom lett.

IMG_3214

  • 250 ml tejet kell felforralni 50 g cukorral, 50 g vajjal, egy csipet sóval és egy citrom reszelt héjával (nekem van saját citromfám illatos biocitrommal:).
  • Amikor felforrt, bele kell szórni 200 g lisztet, fél zacskó sütőport, le kell venni takarékra a lángot és jól összedolgozni. Mikor a tészta már nem ragad a fakanálhoz, akkor le kell venni a tűzről és hagyni kihűlni.
  • Amikor kihűlt, egyenként bele kell dolgozni 4 tojást és némi alkoholt. Nálunk persze elfogyott a rum, így csak a végén tudtam kicsit belecsepegtetni az üveg aljáról, a saját adagomba… Állítólag a rum helyett Ratafia, Sambuca vagy más ánizslikőr karakánabb, én ettől kissé ódzkodtam, a rum szerintem épp elég ízt ad.
  • Fél órát hagyjuk pihenni, aztán forró olajba kell szaggatni egy vagy inkább két evőkanál segítségével. A szél szó itt jön a képbe: kis labdává duzzadnak a hő hatására, és szinte maguktól megfordulnak az olajban, de azért ügyelni kell, hogy mindenhol jól átsüljenek.
  • Ami még fontos, hogy sütés után legalább fél órát pihenni kell hagyni, különben nyersnek tűnik, pedig nem az. Forgassuk porcukorba, és kész! (A mellészórt porcukor esküszöm, szándékos, Emma szerint így szép.)

    IMG_3209
    Ilyen kis dundik lettek a fánkok sütéskor, de azért a legtöbb kicsit behorpadt idővel…

Megyeget a spanyol – legalábbis Annának
Nagylányom, aki már hamarosan 17 éves lesz, már hetek óta (de lehet, hogy hónapok is vannak azok) szerelemben leledzik egy helyes spanyol ifjúval, Anuarral. Én nagyon szeretem ezt a fiút, olyan derekasan megeszik mindent, amit főzök… A minap meg itt volt Andris és a barátnője, a spanyolul folyékonyan beszélő Keke (ő is rendre megeszi a főztömet, csupa boldogság az élet:)))), meg Anna és Anuar, és nekiláttunk társasjátékozni, persze nem sima lépegetős dolgot, hanem képzettársításos-asszociációs jó játékot (Dixit volt meg valami más), és Anuarra tekintettel spanyol-magyar vegyesnyelven ment a játék. Mókás volt, gagyogni már biztosan tudunk ezen a nyelven is! A katalán kurzusomra is járok nagy szorgalmasan, most lesz vége a másodiknak, hamarosan kezdem a harmadik 40 órás tanfolyamot. Azért még bőven van mire rácsodálkozni, ilyen például az „el pont”. Mi az? Híd, mint az „il ponte” olaszul. Ezt megjegyeztem, később mégis teljesen értelmetlen volt a mondat ezzel a szóval, majd kiderült, hogy a „pont” nemcsak két partot köt össze, hanem két piros betűs ünnepet is, vagyis ha a szerda és a péntek szünnap-ünnepnap-bulinap, akkor a csütörtök a „híd”, vagyis az is szünnap, a hídon mégse dolgozzunk…

Itt is nehéz az iskolatáska
IMG_7992Ugyan már az őrületbe kergettem otthoni ismerőseimet azzal, hogy itt nincs füzetcsomag, rajzdoboz, ceruza-arzenál – alapvetően semmit nem kell vinni az iskolába, még ceruzát sem, mindent ott adnak, azt vallják, hogy senkinek ne legyen cifrább radírja, mint a másiknak –, azért itt sem tökéletes minden (és a tankönyvet itt is meg kell venni, ami Emmánál 60 euró körül volt, Annánál viszont 300 euró!). Emmácskánk egy nagy állami iskolába jár, és, hát, nem látszik az irgalmatlan odaadás a tanárok részéről. Nemrég épp egy módszertani könyvet fordítottam, talán ez is közrejátszik, de úgy látjuk, hogy nemhogy külön figyelmet nem kap, hanem még hátrányban is van a nyelvi hiányosságai miatt. Mondok egy példát. Nemrég egy matekdolgozata elégtelen lett, pedig Tamással gyakorolt sokat (velem esélytelen lett volna…). Több feladata jó lett, néhány viszont nem. Az egyik feladat instrukciója szerint betűvel kellett volna leírnia a számokat, ő viszont számokkal írta. Csak annyit kellett volna tennie a tanárnőnek, hogy rábök a „betűkkel” szóra, biztos azonnal felfogta volna a gyerek, hogy mit csinál rosszul. Vagy tegnap, hogy a napi nagy szám osztása feladatnál szegénykém a nagy számba belemásolta a tábláról a dátumot is, így a többieknél jóval nagyobb számot osztott házi feladatként – helyesen. A tanárnő nullára értékelte.
Hát ez van, de alapvetően jókedvűen megy iskolába, szereti az úszást meg a kézművesfoglalkozásokat, de azon vagyunk, hogy átvigyük egy másik iskolába, például oda, ahova Anna járt, mert az egy nagyon jó, családias szellemű iskola, vagy egy helyi alternatív iskolába, amiről szintén jókat meséltek.

IMG_3139
Ezt látom a bicikliútról

„Mint Móricz Zsigmond, átkerekezik a szomszéd faluba tanítani”
Szabó Edit újságíró kollégától származik a hasonlat, valóban biciklivel járok tanítani, bár némiképp árnyalja a hasonlat pontosságát, hogy egy ipari parkba megyek, ahol egy high-tech vállalatnál autófejlesztő-mérnököket és tervező grafikusokat tanítok. De a hegyi kerékpárút nagyon romantikus, és kifejezetten élvezem, hogy biciklisként itt nem megtűrt személy vagyok, hanem a közlekedés fontos szereplője, akit a gyakori táblák figyelmeztetése szerint is legalább másfél méter távolságot hagyva szabad csak előzni. A tanítás is élvezetes, mert nyelvóra ürügyén egyre több információt szerzek be az itteni életről.
Mindig fogadkozom, hogy gyakrabban írok, persze most is, remélem, így is lesz, mert mondanivaló persze mindig van! Például legközelebb szeretnék a katalán helyzetről is írni, mert hihetetlen, amilyen állhatatossággal viseltetnek az itteniek például a börtönbe zárt politikusaik kapcsán. Na de erről majd legközelebb. Addig még búcsúzóul pár kép a legutóbbi kis túránkról.

IMG_7987
Andrisékkal ide indultunk túrázni, szépséges kis bányató, gyönyörű kőzetek…

 

A túra egyetlen hibácskája az volt, hogy szép kis tóval véget is ért, nem volt tovább, így elég kurta út lett (ahogy a képen látható számok is mutatják) – de azért nagyon szerettük
A túra egyetlen hibácskája az volt, hogy szép kis tóval véget is ért, nem volt tovább, így elég kurta út lett (ahogy a képen látható számok is mutatják) – de azért nagyon szerettük…
IMG_3171
Ezt még karácsonykor fotóztam Barcelonában, csak meg akartam mutatni, hogy van díszítés a csillagocskákon túl is…

 

Ugyancsak.
Ugyancsak…

Related Posts

Leave a reply